Popper Péter – A belső utak könyve(részet) A gondolkodás összpontosítása

Naponta egyszer, csendes, nyugodt körülmények között – lehetőleg amikor egyedül vagyunk, és nem kell tartani attól, hogy néhány percen belül megzavarnak – magunk elé teszünk egy egyszerű tárgyat, pl. egy ceruzát, varrótűt, szemüveget stb. Gondolatban – tehát némán, de önmagunk számára pontos mondatokban megfogalmazottan – elmondjuk mindazt, ami az adott tárgynak lényeges ismertetőjegye.

Példa a sikeres gyakorlatra: „Ceruza. Írásra, rajzolásra használják. Belsejében puha grafitrúd helyezkedik el, mert az könnyen nyomot hagy a papíron. Azonban a grafit törékeny, ezért puhafa tokba foglalják. Azért kell puhafa, hogy könnyen lehessen hegyezni. A puhafa borítást szögletesre esztergálták, hogy ne csússzon a kézben. Befestették, lakkozták és feltüntették rajta a grafit keménységi fokát. Erre azért: van szükség, mert különböző munkákhoz különböző keménységű grafit kell, és így mindig meg tudjuk vásárolni a megfelelő minőségű ceruzát. „

Példa a sikertelen gyakorlatra: „Ceruza. Nagyon szeretem a ceruzákat és a radírokat, diákkoromban egész gyűjteményem volt. Minden pénzemet erre költöttem. Apám nagyon haragudott érte… A belseje grafit. Mi is a grafit? Nem emlékszem, pedig az iskolában tanultunk róla… A borítása puhafa. A puhafa tulajdonképpen fenyőfa. Múlt nyáron a hegyekben láttam a fenyőfák kitermelését. Érdekes volt, ahogy kidöntötték, legallyazták. A farönköket lánctalpas traktor vontatta le a völgybe:… stb.”

A lényeg tehát az, hogy ne engedjük gondolatainkat elkalandozni. Próbáljuk meg célra irányítottan összefogni egyébként szabadon szétszökellő asszociációnkat

Posted in Hirek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük